Bizonyára közületek is sokan ismerik azt a személyt, akiről ez a bejegyzés szól. A címben is említett fazon az egyik legjobb barátom, és hű olvasóm. Néhány nappal ezelőtt azonban elpanaszolta nekem, hogy valami nagyon nyomja a lelkét. Meg is kérdeztem, hogy mi a szomorúságának az oka. Ekkor közölte velem, hogy hiába olvassa bejegyzésről bejegyzésre a blogomat, róla sose írok..:( Éppen ezért vettem a fáradtságot, és írok egy bejegyzést csak most, csak róla:D Majd elfelejtettem.. Kikötés még az is, hogy a lehető legtöbbször írjam le a nevét. De úgy gondolom, hogy a 8.os barbakános péntek-szombat estékért ezt meg is érdemli(Füli, Dénes, Simi.. te értitek:) ) A következő mondatoknak túl sok értelme, és a mondatok között túl nagy összefüggés nem lesz:D A Simivel múltkor felmentünk a Simihez, ahol ott volt a Simi kutyája: a Szonja. Ő a Simon bullterrierje. A Simivel kicsit megSIMIztük a kutyát, aztán elvittük sétálni. Miközben sétáltünk a Simonnal, valaki hívott. Fel is szerettem volna venni a telefont, de nem tudtam hogy ki az. Feltehetőleg még a Westel által nekem adott SIM Ismeretlen számot észlelt, éppen ezért nem tudta kiírni a nevet. De azért felvettem, és ki volt az? Az most nem lényeg. Viszont továbbra is ott volt a Simi, meg a Szonja, aki ugye a Simon kutyája. Miután elfáradt a kutya(aki a Simié), fogtuk magunkat, és leültünk Széchenyi téren egy padra, hogy tudjon pihenni a Simi kutyája. Miután kipihente magát, elindultunk hárman(a Simi, a Simi kutyája, meg én) a Simi otthona felé. Mikor odaértünk én elköszöntem a Simitől, meg a Simi kutyájától, és elindultam hazafelé. Feltehetőleg a Simiék pedig bementek. Azért Simiék, mert ugye ott volt ő(Simi), meg a Szonja(aki a Simi kutyája, ha eddig még nem esett volna le valakinek:D).
Nos remélem Simi most elégedett vagy, és továbbra is olvasni fogod a blogomat. Mert ez a bejegyzés azért nagy dolog!:D És a többi olvasóm is remélem örömét lelte azért ebben a bejegyzésben is. Hiszen szinte minden olvasóm ismeri a Simont.
