Bár a nyárnak vége, és elkezdődött a suli, de azért hétvégenként elő-elő jön még az a nyár flash, mikor nem számít, hogy mikor merre hogyan, lényeg hogy jó legyen. Persze az a szabadságérzet nincs meg, mint a szünet alatt, hogy nem kell törődni semmivel, de azért egy éjszakára el lehet engedni magad bármikor. Miután hazajöttem Amszterdamból, már nem írtam a blogomra, pedig voltak elég szép esték. Szépíthetném, és kitalálhatnék jó kis indokokat, hogy miért nem írtam, de igazából csak lusta voltam. Van ez így. Viszont most pont semmi dolgom sincs, és nincs is jobb, mint egy húzós előző este után leülni éjszaka egy pohár bor és egy cigi mellett írni egy kicsit.
Szeptember rögtön egy kedves kis bulival indult. Kata osztálytársam nem sokkal korábban töltötte be a mágikus 18. életévét, így bátyja és a K. Máté úgy gondolták, hogy ezt meg kéne ünnepelni, így elkezdtek szervezni egy meglepetés bulit. A választás a tettyei kulcsosházra esett. A diszkréció természetesen minden meghívottól elvárás volt, nehogy elszólja magát valaki(mint tavaly:D). El is érkezett a péntek, és lassan gyülekezett a nép. 2 órával később aztán Kata is megérkezett. De ne siessünk ennyire. Senki se szerette volna, hogy az a két óra értelmetlenül elteljen, így igyekeztünk kivenni részünket a munkából. Ez leginkább ivás formájában mutatkozott meg. Mondhatjuk tehát, hogy mindenki igyekezett megalapozni a jó hangulatot. Ebben elég jók vagyunk, és ez most is bebizonyosodott. A már kellően ittas társaság beterelése Kata érkezése előtt nem kis kihívás volt. Hát még az ott tartás. Nem beszélve arról, hogy mindenki legyen csendben. Persze nem szeretnék álszent lenni, én is a már kicsit illuminált állapotban lévő különítményhez tartoztam. Viszont megérkezett az ünnepelt, mindenki felköszöntette és folytatódott a buli. Ám 4 kedves barátommal kicsit le kellett mennünk városba, mivel másik szeretett osztálytársunk is aznap tartotta a 18. születésnapját globeban. Így bepattantunk Zoltán kocsijába, és lementünk. Lefelé persze végig ment az éneklés azok bánatára akik mellett elhaladtunk az út során, hiszen bátran kijelenthetem, hogy egyikünkben sincs meg az a bizonyos x-faktor. Lilla felköszöntése, és egy korsó sör után visszaindultunk kulcsosba. Megjegyezném, hogy Zoli természetesen nem ivott, nehogy bármi bajunk legyen:) Mikor visszaértünk, én V. Mátéval, Adéllal, Csengével, és Gudnyival felmentem valami padlásra kicsit. 30-40 perc után vicces kedvünkben ültünk egymás mellett, és rájöttünk, hogy nem volt egy túl jó ötlet feljönni ide, hiszen a lépcső majdhogynem függőleges volt. Ez fölfelé még nem is jelentett olyan túl nagy gondot, de lefelé már neccesebb. Továbbá ránk tört a kajaflash, és az nem egy jó dolog. Mind az öten tudtuk, hogy most senki sem fog lemenni közülünk ételért. Így mit volt mit tenni, telefonálni kellett. Először azt a személyt hívtam, akivel az elmúlt 3 évben a német órák túlélése során(ahol csak egymásra számíthatunk) összekovácsolódtunk. No tehát felhívtam Gergelyt. Ám ő közölte velem, hogy már városban van, így nem tud nekünk ételt hozni a padlásra. Ezt követően hívtuk a Matyát. Mikor mondtam neki, hogy itt vagyunk fent, de fizikailag képtelenek vagyunk lemenni, és tudna-e hozni nekünk egy kis nasit, szerintem nem vett túl komolyan(ami amúgy érthető is). Viszont elmondtam neki mindent, és akkor rájött, hogy itt szó sincs viccről. Néhány perc múlva pedig fent is volt, és hozott nekünk chipset. Életmentő volt. Akkorra viszont már mindannyian tudtuk a szívünk mélyén, hogy valamilyen úton-módon le kéne jutnunk innen. Így aztán összeszedtük minden bátorságunkat, és nekivágtunk a körülbelül 2x15 lépcsőfoknak. Hosszas haláltusa után épségben leértünk. Eközben aztán Milán is felébredt. Hopp, ezt nem is mondtam. Milán barátunk elaludt a kertben egy padon:D Kis beszélgetés után találtunk néhány kényelmes kanapét és oda leültünk. Csatlakozott hozzánk idő közben Paga is. Itt tulajdonképpen csak ültünk és léteztünk. Túl sok érdemi dolgot nem csináltunk. Én kicsit el is szenderedtem, és mikor magamhoz tértem konstatáltam, hogy a sör, amivel elaludtam eltűnt a kezemből. Arra még most is igényt tartanék, szóval várom a jelentkezését az elkövetőnek. Nem volt szép dolog:D Mivel már bőven éjszaka volt, néhányan úgy döntöttek, hogy hazafelé veszik az irányt. Viszont mi kiültünk egy padhoz és még pezsgőztünk kicsit. A "padlás-osztag" ötöséből szerintem már csak én voltam talpon. Gudnyi eltűnt, Máté jobbnak látta hazavinni az Adélt, Csenge pedig szunyókált egy ágyon. Én sem bírtam már tovább, eléggé el voltam fáradva, kerestem egy palack mentes vizet és egy ágyat, és leheveredtem. Reggel 9 körül ébredtem, és láttam, hogy Milán a mellettem lévő ágyon fekszik. Nem sokkal azután, hogy magamhoz tértem, Milán és felkelt. Láttuk, hogy a takarítás nagy része már megvan, így elköszöntünk a Katától és útnak indultunk. Kocsi vagy józan sofőr híján gyalog vágtunk neki az útnak. Persze egy másfél literes vizet vittünk magunkkal, a dehidratáció veszélye végett. A palackot el is neveztük Édrusnak, aki szabadságra vágyott, így hagytuk had guruljon le a hegyről magától. Út közben még Csaba rezidenciáját is útba ejtettük, aki jót nevetett a kinézetünkön. Ez érthető is volt, hiszen tulajdonképpen csak vegetáltunk. Egyéb életfunkciók nulla. Nagy nehezen aztán lejutottunk árkádhoz, ahol elköszöntem a Milántól egy kebap után és irány haza. 11 körül itthon is voltam. Valamikor délután beszélgettem Nikivel, aki mondta, hogy mondta neki egy ismerőse, hogy látott engem árkádnál, és ilyen másnapos fejhez rég volt szerencséje. Valamint azt is elmondta, hogy egyik kedves barátnője az éjszak során feltévedt kulcsosházba, ám akkor én már aludtam. Viszont a barátnője meg szerette volna kérdezni tőlem, hogy hol hagytam a kedvesemet(tudom, hogy utálod ezt a szót Niki:D), így felébresztett. Kérdésére állítólag nem tudtam létező szavakkal válaszolni és visszaaludtam. Szóval elnézést Virág. Lényegében egy nagyon kellemes este volt:)
Konklúzióként talán annyit, hogy az év elkezdődött, és fila táskából is egyre több van az utcákon, de tanuljatok a Kiss Mátétól, és ne hagyjátok, hogy az iskola az ivás rovására menjen!:D