danci blogja

Egyszer volt, hol nem volt, a Hetedhétországon is túl, ahol a kurta farkú malac túr, volt egy aprócska város. Ebben az aprócska városban élt egy aprócska fiúcska, kit nevezzünk csak Dánielnek(tudom, hogy már oly sokszor elmondtam, de elmondom mégegyszer: az esetleges hasonlóság eme név, és egy valódi személy között csupán csak a véletlen műve. A név csak a történet elmondásásban van a segítségemre!). Bár ez a fiúcska már nem is volt annyira fiú, közeledett a férfikor felé. Békésen éldegélt családjával. A hétköznapokat és néhány estét pedig barátaival töltötte. Élte a saját kis életét, amiben inkább a boldogság és jókedv dominált, mintsem a szomorúság.
Egyszer történt, hogy az év utolsó napja közeledett. Ebben az aprócska városban. Ezt mindig remek hangulatú mulatozással, muszikával és -persze csak kevés mennyiségű- alkohol elfogyasztásával ünnepelték. Ekkor a baráti társaságok összejönnek, és együtt zárják le az elmúlt esztendőt. Így tett Dániel is a kedves ismerőseivel. Egyik ismerőse: Bence -az előző évhez hasonlóan- bulit rendezett, ahova jópár ember hivatalos volt. Mivel már tavaly is itt volt az év utolsó napján történetünk főhőse -és rendkívül jól érezte magád- idén is úgy gondolta, hogy ez lesz a legjobb. Nem is tévedett! Na de ne siessünk ennyire előre. Most még csak este van. Tudatosult benne, hogy ez lesz utolsó szilvesztere kiskorúként, így mindenképp meg kell adni a módját. Ennek szellemében Dániel összekészült, elfogyasztott egy pohárka pezsgőt szüleivel, majd elindult az éjszakába. Út közben természetesen megállt egy helyi közértben, hogy vásároljon ezt-azt, hogy a hangulat még jobb legyen. Nem volt ezzel egyedül. Mindenki így tett azok közül, akik aznap este arra a bulira mentek. Lassan meg is érkezett, és szembeszült azokkal a dolgokkal, amik elősegítik majd a gátlások levetkőzését. Kizárólag folyadékokról van most természetesen szó. Volt itt egészen barna színű folyadéktól kezdve, az aranyszínű nedűn át, egészen az átlátszó italig minden. Mindenki érezte, hogy szép estének néznek elébe. Így volt ezzel természetesen Dániel is. Ám nem gondolkodtak sokat, rögtön nekifogtak a dolgoknak. Persze ekkor még volt, aki nem érkezett még meg. De higyjétek el, ők is be tudták hozni az esetleges lemaradást. Nem sokkal hősünk megérkezése után betoppant egy ifjú, aki híres volt azon a tájon a süteményeiről/önteteiről. Most sem hazuttolta meg magát, és hozott sok finomságot, valamint egy fokhagymás-tejfölös öntetet. Mondanom sem kell, hogy az étel is fontos szerepet játszott az ottaniak estéjében, hiszen elképzelni sem lehet volna, hogy mi lett volna velük étel nélkül. De ebbe ne is menjünk bele. Térjünk vissza az öntethez. Alig pár perc alatt elfogyott az összes, hiszen mindenki imádta. "Na de most mi lesz?" kérdezte mindenki. Ekkor egy bátor legény: Gergely kijelentette, hogy ő akár élete árán is, de szerezni fog alig két órával éjfél előtt fokhagymát és tejfölt valahonnan. Bátor tettét Dániel sem hagyhatta szó nélkül, no meg nem is engedhett el jóbarátját egyedül egy ilyen veszélyes küldetésre. Így hát mellészegődött. A két titán pedig megkezdte alig 1 km-es sétáját, amit körülbelül fél óra hosszúra sikeredett. Rendkívül sok akadályon kellett átküzdeniük magukat, ám ezt a két fiatalembert semmi sem állíthatta meg. Tudták, hogy a többiek számítanak rájuk, és nem térhetnek vissza üres kézzel. Amint találtak egy boltot, betértek. Dániel ment előre, és egy hangos "CSÓKOLOM"-mal üdvözölte az eladót. Egyből ezután rátért a lényegre: "VAN FOKHAGYMA??". Az eladó büszkén válaszolt, hogy "Igen, van!" Mondanom sem kell, hogy eleinte az eladó is meglepődött, hogy ez a két ifjú mégis miért szeretne fokhagymát és tejfölt vásárolni. Ám a fiúk arcán is látszott a meglepettség mikor az eladó közölte, hogy árul fokhagymát és tejfölt. Gergely és Dániel az ittlétük alatt többször majdnem eldőlt. Feltehetőleg ez a meglepettségnek tudható be. Miután mindent megtaláltak, fizettek, és elköszöntek. Mikor visszafelé tartottak, rendkívül barátságos hangulatban voltak, hiszen azért egy barna színű folyadékot hoztak magukkal útitársnak. A túlzott jókedv miatt, Gergely valami okból kifolyólag azt hitte, hogy ő egy olyan személy, aki alkalmi partnert keres, és felügyeli a legősibb foglalkozást üző nőket. Meg is állított egy járókelőt és közölte vele büszkén, hogy ő egy olyan személy, aki olyan nőkkel foglalkozik akik ezt a "szakmát" választották. A járókelőnek egy arcizma se rezzent, csak annyit válaszolt: "Én is ezzel fogallkozom!". Viszont ekkor Dániel volt rendkívül meglepett, és nem tudta, hogy most nevessen-e, vagy valamilyen úton módon mentse ki a barátját ebből az elég váratlan szituácóból. Az előbbit választotta, mivel látta, hogy Gergely feltalálta magát, és magától is megoldotta a dolgokat. Ám mikor már érezte, hogy ennek nem lesz jó vége, gyorsan megfogta Gergelyt, és elköszönt az ismeretlen alaktól. A visszaút kicsit hosszabbnak bizonyult, ám megoldották, és visszatértek a megvásárolt javakkal. A többiek ennek örültek, és máris készítettek új öntetet. Ekkor már vészesen közeledett az éjfél, így lassan-lassan kifáradtak az udvarba és köszöntötték az új esztendőt. Ezek után a nappaliban egy helyi néptánc vette kezdetét: a "szögelés". Ez rendkívül bonyolult tánclépésekből áll, és semmilyen más tánchoz nem hasonlítható. Éjfél után még bő 2 órát maradtak itt Dánielék, és nagyon jól érezték magukat. Ezt követően elköszöntek Bencétél, és néhányan odébbálltak. Többek között: Gergely, Csaba, Adél, Dalma és maga Dániel is. A következő célállomásuk egy akkoriban nagyon híres hely volt: Monte Cristo. Az út során összetalálkoztak még Mindzsivel, és Sziszkával. Majd együtt bementek montéba, ahol nagyon sok ismerőssel találkoztak. Az est hátralévő részét itt töltötték. Rendkívül jó hangulat uralkodott itt is, és mindenki jól érezte magát. Dánielnek egy külön "meglepetéssel" is kedveskedett Édesapukája, hiszen váratlanul beállított hajnali 4 óra körül, mivel tudta, hogy fia ekkor már itt lesz. Ám hősünk az este során már sok kalandot átélt, így ezt a szituációt is kezelni tudta. Fél7 magasságában viszont ez a hely is jócskán kiürült, így a még jelenlévőktől elköszönt Dániel, és elindult hazafelé. Nagyszerű estét mondhat magáénak ez a 17 éves gyermek. És ezért köszönetet szeretne mondani azoknak, akik ezt az estét ilyen nagyszerűvé tették. Itt érti a házibuli szervezőjét, valamint mindenkit, aki ott volt a házibulin, vagy montéban!:) Ám mint később kiderült, sokan elestek azon az estén, és különböző mértékű agyrázkódást szenvedtek, melynek következménye lehet bizonyos mértékű emlékezetvesztés. Ez feltehetőleg azért jelentkezett sok embernél, mert azon az éjjel fagyott, így az utak és járdák is eléggé csúszósak voltak. Emiatt ne ítéljenek el senkit, nem az ő hibájuk! ;)

Házibuli: