danci blogja

 Az életben sok dolog van amin el kell tűnődni, át kell gondolni, hogy megéri e vagy sem? Hogy bevállalod e vagy sem? Hogy van e értelme vagy sem? Ahogy egyre jobban felnövünk és kezd benőni a fejünk lágya, szemünkkel pedig már nemcsak nézünk hanem látunk is, időről időre jobban tudunk mérlegelni. Rájövünk hogy mi az ami szükséges és nem rizikós, és mi az ami elhanyagolható vagy amiből a későbbiekben gondunk akadhat. Lassan én is búcsút mondok 18. életévemnek és átlépek a 19.be.  Ennek következtében bölcsességem is hatványozódik és korlátaimat egyre inkább kezdem megismerni. Például ha valaki megkínál „csak még egy” itallal, először nemet mondok, és csak a győzködés árán adom be a derekam. Teljes bizonyossággal állíthatom, hogy ez a felnőtté válás egy mérföldköve. Viszont hetekkel ezelőtt megfogalmazódott bennem egy kérdés, melyre –bár barátaim hatására igent mondtam- nem vagyok biztos magamban. Félek a következményektől, melyek részben materiálisak lehetnek, részben pedig a szülői nevelésből származó lelki hadviselés legszélesebb skálájában fellelhető elemek. Ezek mellett ismét megszólalt bennem ez a lelkiismeret nevezetű dolog, mely az évek során már oly sokszor felkeresett engem. Az elmúlt néhány évben leginkább akkor hallatta magát, mikor a fiatalok legnehezebb döntése elé kerültem: tanulás vagy ivás? Erre a kérdésre pedig sem egzakt, sem helyes válasz nincs. Igazából szituácótól függ. Az engem nyugtalanságban tartó kérdésre (mely belső egyensúlyomat oly mértékben feldúlta, hogy nemcsak a bifidus essensis, de még a bifidus actiregularis sem tudja helyreállítani), a megfelelő választ megadni, az érvek felsorakoztatása után egyre nehezebb. Bár jó lenne, de talán mégsem. Biztos élveznék, de én másnap biztos nem. Tudom, hogy figyelnek, de azt is, hogy nem. Érzem, hogy kell, de miért is? Tapasztalataimat alapul véve pedig egy egyértelmű „NEM KÉNE” választ kapok. A sok pro és a még több kontra ellenére úgy döntöttem, hogy uccu neki, belefér. Az korábbi hasonló események hibáiból mit sem tanulva, és a fiatal korra hárítva mindent, arra az elhatározásra jutottam, hogy kell egy érettségi utáni házibuli! Hosszas gondolkodás, és az anyagi károk elkerülése érdekében megléphető lépések kitalálása közben rájöttem, hogy mivel ez az elmúlt években sem sikerült, most sem fog. Így a kérdés igazából már nem az, hogy lesz e kár, hanem hogy mekkora, és miben fog keletkezni. Sokan gondolhatják, hogy sztoikusan beletörődtem a dolgokba, de mit lehet tenni. Ez most megéri!:D