danci blogja

Kicsit régen jártam erre felé, ám többen szóltak, hogy kéne már alkotnom valamit(ami jól is esett, és köszönöm), szóval most rászántam magam. Köztudott, hogy ha valamire sokat vársz, akkor túl magasak lesznek az elvárásaid. Én megpróbálok nem csalódást okozni:)
Igazából a mai post egy elég éles szombat estéről fog szólni. Most is a jól megszokott módszert fogom alkalmazni, tehát álneveket(vagy pontosabban beszélőneveket) fogok használni annak érdekébe, hogy nehogy sérüljenek akárkinek is a személyi jogai. Az egész este Mozaiqban kezdődött, ugyanis egy héttel ezelőtt volt egy kedves osztálytársam születésnapja, aki -ha kívülről nem is- de a szívében igazi 2 méteres Feka. Mivel mindig kell valami indok, hogy inni lehessen, ma tartottuk a szülinap aftert. Egy héttel későbbi after? Belefér. Egy kedves kis társaság össze is gyűlt. Mindenkit nem fogok (ál)nevesíteni, mivel nem látom értelmét. Viszont néhányukra még vissza fogok térni. Nem elhanyagolható dolog, hogy pont ezen az estén játszott mérkőzést két labdarúgócsapat, akiknek egymás elleni meccseit csak El Clásiconak szokták hívni. Mivel én nem vagyok az a túl nagy spanyol foci rajongó, nem nagyon érdekelt, hogy hogyan fog alakulni a bajnokság állása a mérkőzés függvényében, vagy hogy éppen milyen izgalmas a meccs. De egy valamit azért nagyon szerettem volna. Az pedig az, hogy a barca kikapjon! (ezzel a kijelentésemmel pedig biztosan sok olvasót vesztek, de ez van:) ) A katalánok elleni utálatom oka egy tavalyi meccs, ám ezt most hagyjuk. Térjünk vissza az estéhez. A real madrid győzemért (vagy is inkább a barcelona bukásáért) való izgulásom során elfogyott jó néhány pohár/korsó/kancsó folyadék, amelynek előnyei és hátrányai akadnak bőven. Hátrányok közé talán a túlzott fogyasztás utáni rossz közérzet, valamint az a bizonyos "másnap" tartozik. Ám előnyei közé sorolhatjuk a kommunikációs képesség javulását(legalábbis te úgy érzed, hogy egyszerűbben kommunikálsz, de a környezeted ebből persze lehet hogy csak nem létező szavak egymás utániságát tapasztalja), a túlzott jókedv(amikor még olyan dolgokon is nevetsz, amiket amúgy nem is hallottál, de reménykedsz benne, hogy nagyon viccesek voltak), az ének skillek 500%-os emelkedése 2 pohár között, stb. Természetesen nem túl jó, ha csak te egyedül élvezed ezeket az előnyöket. Legjobb ha a társaság apraja-nagyja az ezen hatásokat okozó, úgynevezett "alkohol" befolyása alatt van. Nálunk szerencsére mindenki ivott bőven. Ám az El Clásico félidejében elköszöntem a jelenlévő ismerőseimtől (bár biztos voltam benne, hogy néhányukkal még találkozni fogok az este folyamán) és útra keltem. Célom nem más volt, mint Globe. Globe egy nagyon kedves hely számomra. Többek között itt született meg a híres 13 pont, amelyről az előző, Forrdalmi láz c. bejegyzésben olvashattok. Itt találkoztam Dionüszosszal, aki többek között a bor istene. A fröccsből adódóan ruháztam rá ezt a nevet, amit ő olyan nagyon szeret. Itt volt még két barátnője is, akik éppen egy saját szabályrendszerrel rendelkező Activity-t játszottak. Az imént említett szabályrendszer legfőbb elemei a spontaneitás és az irregularitás voltak. Az jött aki akart, akkor kiabáltál be amikor szerettél volna, és néha még beszélhettél is mutogatás közben. Ezt követően bebizonyosodott az egyik előny, amelyet nem sokkal ezelőtt leírtam. Méghozzá az éneklési skillekre vonatkozó. Hiszen gyakorlatilag mindent elénekeltünk, ami egy ilyen alkalomkor előjöhet. Magyar és amerikai örökzöldek kész gyűjteményét adtuk elő. Rövid idő után elindultunk Monte felé. Az általában 5 percig tartó út, most olyan 15-20 percet vett igénybe. Úgy gondolom hogy ez magáért beszél. Nekem itt nagy segítséget nyújtott a már említett hölgy, akit Dionüszoszként emlegettem. A 3 leányzó Estbe ment én pedig rövid egy rövid időre betértem Montéba, ahol össze is futottam egy régi Ovispajtimmal. Vele beszélgettem picit, rövidesen viszont visszamentem Mozaiqba. Nem egyszer meggyűlt a bajom a fotocellás ajtóval, valamint a pultos hölggyel, aki nem örült, hogy zárás után még besurrantunk egy kicsit csocsózni. Ha innen hazafelé vettem volna az irányt, meglett volna a szép keretes szerkezete az estének. De ez nem csábított, így néhány társammal ismét ellátogattam Montéba. Egy kedves osztálytársammal, akit haja alapján nevezzünk csak Kopasznak (mellesleg ő visszatérő személyiség a blogomban) úgy döntöttünk, hogy eleget ittunk már, és ideje lenne mindenkinek hazamennie és lepihennie. Est mellett azonban összefutottunk 4 fiatallal (kikből hármat ismertünk), és számunkra ők deus ex machinaként is felfoghatóak, hiszen itt mind az esténk, mind pedig mi magunk 180 fokos fordulatot vettünk. Fogtuk magunkat, és visszamentünk Montéba. Az út során volt szerencsénk az emberiség történetének legrosszabb pálinkájához. Szörnyű volt! Pedig ekkor már nem voltak magas elvárrásaink. Montéban még játszottunk kicsit valami naptejjel, valamint várat is építettünk. Ám lassan véget ért az este. Azonban még haza kellett jutni. Ezt egy taxi segítségével meg is oldottam, majd a kertbe is sikeresen bemásztam mindenfajta sérülés nélkül. Rövid idő után még az ajtót is sikerült kinyitnom. Ekkor viszont már éreztem, hogy hamarosan a végkimerülés stádiumába fogok kerülni. Nagy nehezen még sikerült feljutnom a szobámba, ám itt végem volt. Az ágyamtól olyan jó egy méterre úgy dönthettem, hogy lepihenek egy picit. Édesapukám reggel 7 körül betért a szobámba, mivel égett a lámpám, és észrevehette, hogy a földön alszom. Felébresztett, és megkérdezte, tőlem, hogy mégis miért szunyókálok a földön farmerban és ingben? Erre én csak annyit feleltem, hogy éppen most estem el. Persze apukám tudta, hogy ez nem így van. Na meg persze én is tudtam, hogy ő tudja, hogy ez nem így van. De ennyi szerintem belefér. Délután 1 körül végül is újra magamhoz tértem (öcsém közreműködésével, mivel ő berontott a szobámba, rámugrott, és közölte, hogy "EBÉÉÉÉÉÉÉÉD") Az ebéd során apukám megkérdezte, hogy részeg voltam-e tegnap este. A reggel 7 órakor történt események után pedig meg sem kockáztattam azt mondani, hogy "nem". Jobbnak láttam, ha inkább azzal érvelek, hogy 2 hónap múlva 18 leszek, és edzek a szülinapi bulimra. Nekem, és az öcsémnek is kifejezetten tetszett az indokom. Szüleim esetében persze túlzás lenne az mondani, hogy tetszett nekik, de azért elfogadták. Ők is voltak fiatalok. :)