Sziasztok! Picit régen írtam, ezért úgy éreztem, hogy pont itt lenne az ideje. Történtek azért szép dolgok az elmúlt 2 hónapban. Persze meg sem próbálom mindet leírni, de egy-két dolgot mégiscsak megosztanék veletek, hátha elnyerni majd a tetszéseteket.
Az lesz a legjobb, ha a két héttel ezelőtti hétvégénél kezdem(azért itt, mert a korábban történt eseményekre már nem emlékszem olyan pontosan.) Na tehát 2 héttel ezelőtt péntek. Ekkora tartotta szeretett iskolám az évenként megrendezésre kerülő Sváb bált. Nekem az este kezdetén még nem volt tervben, ám mivel az osztállyal aznap 19 órakor színházba mentünk, mindenki szépen kicsípte magát. Mikor vége lett a színháznak néhányan gondoltuk, hogy azért mégsem kéne egyből hazamenni, hiszen péntek este van. Na de akkor mi legyen? Hoppá, sváb bál van. Ki is vagyunk öltözve. Akkor induljunk. Szerencsére egyik osztálytársunk kocsival volt, így ő felajánlotta, hogy elvisz minket. Végül is(!) odaértünk. Nem részletezném, hogy hogyan, hiszen hálás voltam én is, és a többiek is, hogy nem kellett sétálnunk, de tény hogy egy két kereszteződésnél öregedtem pár évet.. Bizton állíthatom, hogy ha nekem lesz jogsim, azért meg fogok állni és körül fogok nézni, mielőtt kikanyarodok egy 4 sávos főútra. Ohh, és az indexet is használni fogom. Na de sebaj, lényeg hogy odaértünk épségben. Szóval köszönjük:D Bementünk, és első dolgunk volt megkeresni a ruhatárat. Örömmel konstatáltam, hogy az egyik ruhatáros a Müller Beni volt, így vele elkezdtem beszélgetni az ajtóban. (Gyorsan leszögezném, hogy mivel az ajtóban álltunk, én nem láttam azt, hogy kivan bent a ruhatárnak titulált osztályteremben.) Megemlítettem a Beninek, hogy feltehetőleg mi most elmegyünk majd boltba, és néhány doboz sörrel vagy egy üveg borral fogunk visszatérni. Valamint azt is mondtam, hogy milyen jó, hogy a mi évfolyamtársaink(és egyben kedves ismerőseink) vannak a bejáratnál, hiszen így nem lesz gond az italok behozatalával. Ekkor a Beni elkezdett röhögni, és közölte velem, hogy kb. egy méterre tőlünk jobbra, ott ül egy tanárnő a teremben, aki az én rövid kis monológomat kíváncsian és mosolyogva hallgatta végig. Én ekkor csöppet meglepetten, illetve félve előrehajoltam, és benéztem jobbra. Valóban ott volt egy tanárnő, aki mosolygott rám, hisz nyilván tudta, hogy én most egyáltalán nem égtem be végül is. Sietve megpróbáltam menteni a menthetőt, és mondtam neki, hogy természetesen csak vicceltem, és mindaz amit most mondtam a Beninek csak egy történet arra, hogy mit NEM szabad csinálni egy iskolában szervezett bálon. A tanárnő nem nagyon reagált semmit, csak továbbra is mosolygott, hiszen egy ilyen roppant gyenge mentősztorit még ő sem hitt el. És tisztában volt vele, hogy én is tudom, hogy ő nem hitte el. Ebből adódóan még mindig rendkívül kellemetlen helyzetben voltam. Na de sebaj, én gyorsan elköszöntem mind a Benitől, mind pedig a tanárnőtől, és elsuhantam onnan. Viszont a tervünkről nem tettünk le a többiekkel, így miután ők is végeztek a ruhatárnál, jöttek utánam a bejárathoz, és elindultunk boltba. Most sokatokban felvetődhet a kérdés, hogy miért adtuk le kabátjainkat mielőtt elmentünk volna boltba. Erre a válasz rendkívül egyszerű: nem tudjuk! De sajnos a kérdés bennünk is csak akkor merült fel, miután már a kabátokat beadtuk, és valamiért nem szerettem volna visszamenni a ruhatárba, mondván "Gyorsan kivenném még a kabátomat, mivel el kell ugranunk boltba... de nem abból az okból kifolyólag, amit az előbb itt kifejtettem neked Beni, és véletlenül önnek is tanárnő." Ezért aztán gyorsan bolt, majd gyorsan vissza leőweybe. Bementünk, és felmentünk a wc-be. Aki leőweys tudja, hogy a wc a egy központ a mi iskolánkban. Itt bárkit megtalálsz. Elő is került egy-két doboz sör, és iszogattunk egy picit. Ekkor jött valaki, és mondta, hogy itt a büfében is lehet kapni sört, és meg lehet inni a folyosón. Hát nekem ennél több infó nem is kellett, már indultam is kifelé. Utólag rájöttem, hogy ez egy elhamarkodott döntés volt, amit ráadásul borzasztó rosszul is időzítettem. Azért nevezném elhamarkodottnak, mert egy rendkívül evidens dolog nekem nem jutott eszembe: sört csak 18 évesnél idősebbek kapnak, így nyilván csak ők ihatnak. Hát ez nekem akkor nem volt ennyire egyértelmű. De sebaj. Említettem még azt is, hogy eléggé rosszul időzített döntés volt. Ezt úgy értettem, hogy amint kiléptem a folyosóra, szembetalálkoztam a pont ott sétáló Igazgatónővel. A tekintetünk összeakadt, majd láttam, hogy megszakítja a szemkontaktust, hogy megvizsgálja szemeivel a kezemben lévő dobozt. Mikor ez megtörtént, már én is kezdtem rájönni, hogy itt lehet hogy gondok lesznek. De már késő volt bármit is tenni. Szembe kellett néznem a következményekkel. Iskolán vezetőjének első kérdése a válasz nyilván való volt az ő számára is, de ettől függetlenül feltette: „Mi van a kezedben?” Én -nem tudom miért- de azért vetettem egy pillantást az dobozra. Talán azt hittem, hogy eszembe jut majd valami frappáns válasz, amivel kivágom magam. De nem így lett. Így felnéztem, és annyit válaszoltam: „Hát.. sör.” Ekkor ő kérdezett tőlem ismét. A kérdésére a válasz ismételten egyértelmű volt mindkettőnk számára, mivel ő azt kérdezte, hogy elmúltam-e már 18 éves, és fizikumomból adódóan engem nem szoktak 18 évesnek nézni. Így nem láttam értelmét, bármilyen csúztatásnak, így válaszoltam, hogy „nem”. Ekkor iskolán első embere egy kicsit közelebb lépett hozzám(illetve a mögöttem álló osztálytársaimhoz). Itt azért egy picit már aggódtam. Hisz nem nem találkoztam még az igazgatónővel az iskola folyosóján sörrel a kezemben. Így bár a következményekkel nem voltam tisztában, de sejtettem, hogy jutalmat nem fogok kapni. Miután odaért elém, nagyon meglepő dolog történt. Annyit mondott, hogy ne itt bent igyunk, hanem menjünk ki, és majd utána jöjjünk vissza. Ekkora én elköszöntem, és kisiettem. Mikor aztán mentünk vissza, ő az ajtónál volt éppen, aztán megbeszéltünk vele mindent, és végül is happy enddel zárult a történet:)
Most ugorjunk egy hete, mivel a múlt hétvége péntek is élménydús volt. Először is találkoztam Pagával Pizzaronál. Mielőtt bementünk volna, meg akartuk várni a Gerit, aki kicsit késve indult otthonról, így nem ért oda időben. Ekkor a Gáborral bő 10 percig vitáztunk arról, hogy pizzaro bejáratához képest melyik irányba is van a Széchenyi tér. Végül is telefonjaink segítségével pontot tettünk az ügy végére. Így el is ment az idő, és Geri lassan odaért. Az egész este úgy kezdődött, mint minden jó este: „csak kicsit lájtizunk”. Aztán csak ittunk, beszélgettünk, röhögtünk, ittunk, röhögtünk, beszélgettünk, ittunk, röhögtünk, beszélgetni próbáltunk, ittunk és már csak röhögtünk. Olyan éjfél körül gondoltunk egyet, és elmentünk Montéba. Itt bizony megvitattuk az élet egyik legnagyobb kérdését, és ismeretlen sráccal(akiről annyit tudok, hogy másnap egy koncert szervezett), azaz hogy hogyan is jött létre a Föld. Megközelítettük a kérdést vallási és tudományos irányból is. Voltak egészen ésszerű magyarázatok is, de spekulatív elméletek is szép számmal akadtak. Talán mondanom sem kell, hogy mindenki a maga igazát akarta érvényesíteni, így elég nagy vita alakult ki sokszor, ami aztán nagy nevetésekbe torkollott. Viszont lassan elment a Geri és a Paga, így én átültem a Viktorhoz (aki nem sokkal a Geriék távozása előtt érkezett). Beszélgettünk kicsit, majd pedig hozzánk csapódott egy ismeretlen srác. Végül is szóba elegyedtünk vele, és többek között kiderült, hogy egy ex-leőweysről van szó, aki jó néhány éve ballagott el. Nagyon érdekes történeteket mesélt, és nagyon jól eldumáltunk vele. Közben persze továbbra is szinten tartottam mind én, mind pedig a Viktor. 4 körül aztán úgy döntöttünk, hogy itt az ideje távozni, így elköszöntünk újdonsült ismerősünktől(akit amúgy Gergőnek hívtak), és mentünk. Még gyorsan útba ejtettünk egy non-stoppot, aztán elköszöntem a Viktortól, és hazaindultam.
Végül ugorjunk ismét egy hete. Így eljutunk a most péntekhez. Büszkén közlöm veletek, hogy testvérem lediplomázott a BME villamosmérnöki szakán, és aznap volt a diplomaosztója. Ezt pedig este meg kellett kicsit ünnepelni. Persze most még szerényebb körben, hiszen ezt majd a jövő heti szülinapi bulijával egybekötve fogja igazán megünnepelni. Éppen ezért vele(Bence) és a barátnőjével(Ivett) elindultunk megünnepelni. Először Jaffába néztünk be, mivel itt dolgozik Ivett egyik barátnője. Mikor leértünk láttuk, hogy van karaoke. Ez Bence gyengéje, így most sem akarta kihagyni. Néhány pohár után el is énekelt valamit, ami viszonylag jól ment neki. Majd valamiért úgy gondolta, hogy menni fog neki Celine Dion egyik legismertebb száma, ami a Titanic betétdala. Feltehetőleg ismeritek ezt a számot, és tudjátok, hogy az egyik legnehezebb szám, mivel Celine Dionnak azért enyhén szólva nincs rossz hangja. De sebaj, Bencének menni fog. A szomszédos asztalok rendkívül jól szórakoztak az előadásán, majd szám egyszer csak odafutott hozzám. Előre meg volt beszélve, hogy én majd felállok, és odamegyek vele, majd felállok egy előre odakészített magasítóra és a Titanic leghíresebb jelenetét szimbolizálva kinyújtom oldalra a kezem, miközben ő mögöttem áll és énekel:D Szerencsére tetszett a kis produkció a jelenlévőknek. Mielőtt továbbálltunk volna, méltó zárásként bevállaltuk Aqua – Barbie Girl c. számát. Vicces volt..:D Jaffa után még Monte, aztán lassan haza. Jó kis este volt ez is!:)
