Hol is kezdjem? Nem tudom. Egyik story szebb mint a másik. Sok minden ,,szép,, dolog történt velem 09/05/26 óta. Persze lesz ami kimarad, pedig itt lenne a helye, de mind1, most ez van:) Miután hazajöttem ugye Egyiptomból, talán 2. tesiórán lehettem, amikor szegény Sörmennél felugrottam fejelni, de ő valahogy belémakadt, és rosszul érkezett. Na ekkor történt az, hogy eltört a bokája... Bár még most se nagyon értem, hogy ezt hogy sikerült összehoznom/összehoznunk, de végülis mind1 is. Legalábbis gondoltam ezt én. Viszont a többiek nem így látták. Végülis az milyen rossz már, ha nem tudjuk hogy hogyan is volt ez az egész. Ezért ők gondoltak egyet és kiszínezték ezt az egész történetet. Eleinte még csak annyi volt, hogy én még belerúgtam mikor a földön volt. Utána jött az, hogy egy vascsővel is megütöttem:D És ezek után jött a legreálisabb lehetőség, az, hogy én egy anyahajóval gázoltam át az ő lábán ami épp egy nukleáris rakétát keresett. Pfff...szép:D:D Nem sokkkal később került sor Gergely Úr házibulijára. Itt azért sok részletet nem írnék, mert...CSAK:) Eseteleg annyi még belefér, hogy jól éreztük magunkát, bár én párszor megilyedtem, mikor a vizipipám dölöngélt jobbra balra...:) De az egészen biztos, h sokat röhögtünk(!) :D Aztán voltak még ugye hétköznapok, meg hétvégék is. Hétvégéről jut eszembe. Pont most voltunk Debrecenben focizni. Pénteken utaztunk fel, és szombaton játszottunk, és az U-19 nyert, ergo bentmaradtak, azaz jövöre is országos kiemeltben játszunk U-17-el(mivel U-19-től függ az U-17 is. szal ha ők kiesnek, akkor mi is:D) Szóval nagy volt aaz öröm. És még a debreceni kiruccanás előtt is volt egy fontos dolog, amiről majdnem elfeletkeztem. Hát Június 3. = Szülinap:D:D Erről se számolok be részletesen, mert ez is csak úgy volt, és ennyi:D Na de most jön az, ami miatt úgy döntöttem, hogy ma blogot írok... Nos, ez az egész egy keddi délutánon történt. Én hazaértem suliból 12:30 körül, és leültem tv-t nézni. Na ekkor még nem sejtettem azt, ami alig 2 óra múlva történt. Na de ugorjunk vissza fél1hez. Nos ugye nézem a tv-t, meg úgy vagyok, és egyszer csak csörög a telefon. Magántelefonszám... na mind1, összeszedtem minden bátorságomat, és felvettem: ,,-Takáts... -Itt meg Dóri,, Itt már tudtam, hogy nincs baj:) Később kiderült, hogy rosszul tudtam.(most látom, hogy csomószor utalok a főcselekményre, és ez így tök izgi:D:D) Mondta, hogy találkozunk-e? Mondtam h miért ne:D Erre mondta h jó, amire én is mondtam h jó:D Megállapodtunk egy 13:10-es aranycipós találkozóban. Na én meg is érkeztem 13:20-ra. De én nem tehettem róla, késett a biciklim...:S Na meg előtte összetalálkoztam Totóval, Mátéval, meg Pagával, és lehet, hogy ott is elszaladt pár perc:):D de végülis ugye odaértem éppségben, és ő is odaért éppsége. Ezek után felmentünk sörkertbe, és leültünk. Egy jó negyed óra eltelltéve az imént említett 3 illető is csatlakozott hozzánk. Ott ültünk, meg minden, és akkor mondta Dóri, hogy ő megy. És mondtam én is, hogy megyek(mivel edzésem lesz). Montam, hogy én biciklivel szvesen leviszem őt Zsolnay-ig.(ezt azért mertem mondnai, mert pár héttel ezelőtt, már a Mátét is levittem szitről a parasztig.) Na de hogy is lehet utazni ketten egy biciklin. Ezt a Mátéval tökéletesen megoldottuk, mert ő ült a kormányra, én meg az ülére. Nos ez azért egy elég vicces dolog, mert ha lefékezel, akkor az, aki a kormányon ül, 100%, hogy előre repül. Ki is próbáltam, hogy ez igaz-e. Máté tapasztalta, hogy igen!:D:D Most is visszatérek a jelenhez(ami azért most már múlt:D). Ugye vittem a Dórit, és az első 100-150m még oké is volt, de utána jött egy kanyar, ahol nem tom hogyan, de pafff....előre. De nyugi, nem én:) Csak a Dóri:D:D Viszont ő elég nagyot esett. És én eddig azt hittem, hogy van annyira jó fékem, hogy azért meg tudok állni. Nos ma bebizonyosodott, hogy nem. NINCS:D Bár se én, se ő nemvettük észre, h rémentem volna, de a ruhája nem hazudott...:S Én akármennyire együtt akartam vele érezni, először nem tudtam mit csinálni, szakadtam...:D Aztán rájöttem, hogy ez csak egy nagyon picit bunkóság, látván, hogy az össze járókelő csak néz tátott szájjal. Akkor már így észbe kaptam, hogy lehet segíteni kéne. Szerencsére Dorcica egy nagyon jó fej lány, és ő is röhögött. Akkor pedig én is röhögtem megint:D Szegényt annyira sajnáltam/sajnálom, de mikor rágondolok, meg a szülei reakciójára, azért még most is röhögök. DE SAJNÁLOM IS! Viszont a legparább az, hogy a Dórinak olyan jó 3 éve a csuklóját is sikerült eltörnöm. Így aztán engem már nem nagyon szeretnek a szülei:D Meg a Dóri se:D:D Aztán végülis lekísértem sétálva(!) őt Zsolnay-ig, és eközben felhívtuk a Totót, meg a Pagát, hogy ezt elújságoljuk:D:D. És ezek után fel akartam hívni a Mátét is, miközben tekertem edzésre, hogy ezt így elmeséljem, de mikor kicsöng, jön egy patka. Na én gyors vállammal odanyomtam fülemhez a telefont, de ez nem bizonyult egy túl jó húzásnak, mivel leesett, és a kijelzője meghalt.:S:D Ez az én formám;)
[Dóri, télleg nagyon sajnálom, nem akartam rosszat, és 8 és 3/4 év mégiscsak 8 és 3/4 év:)]
