Minden 2010. júliusában kezdődött, amikor is elhagytam kis hazánkat, hogy egy hónapot az USA-ban töltsek. Ebben az egy hónapban egy kedves család látott vendégül. Ám nemcsak én voltam nálunk ez idő alatt, hanem egy velem egykorú fiatalember is egyenesen Hollandiából. Az ő neve pedig Jelle volt. Az egy hónap alatt nagyon jóban lettünk, így mikor visszatértünk kontinensünkre, továbbra is tartottuk a kapcsolatot, ami manapság nem is olyan nagy kihívás, mint mondjuk 20 éve volt. De ezt most hagyjuk, csak anyukámban ötlött fel ez pár nappal ezelőtt, és úgy megmaradt bennem:)
Most hogy már az előzmények is megvannak mindenkinek (bár elég vázlatosan, de ez pont elég) hozzá is kezdhetek ennek a kis kiruccanásnak a leírásához. A cím elolvasása után biztosan nem volt nehéz kitalálni, hogy merre is vettem az irányt. Igen, Amszterdam volt az úticél. Már lassan fél éve tervezgettük ezt a kis kirándulást ismerősökkel, barátokkal. Ám a végén senki sem tudott jönni itthonról különböző okok miatt. De ez engem nem tántorított vissza. Beszéltem Jellel, és mondtam neki, hogy mi a szitu, és hogy úgy néz ki, hogy csak egyedül megyek. Mondta, hogy minden rendben, hívja az egyik haverját, és ők is ott lesznek Amszterdamban végig. Hopp, valami kimaradt. Mikor még úgy volt, hogy többen megyünk itthonról, azt beszéltük meg a Jellel, hogy ő(k) csak 1-2 napra jönnek Amszterdamba, mivel amúgy másfél órára laknak onnan. Na most már minden tiszta. Lényeg a lényeg, megbeszéltük, hogy végig együtt leszünk. Örültem nagyon, mert mikor a többiek lemondták, úgy nézett ki rövid ideig, hogy felejtős ez az egész kis túra.
Viszont megbeszéltük a dátumot, ő leszervezte a szállást, én (illetve apa) a repjegyet, és már csak várni kellett. Hosszúnak tűnő várakozást követően aztán elérkezett a július 11. Hajnali 3kor irány pest bátyámmal, mivel reggel 7kor ment a gépem. Aztán könnyes búcsú, és indulás. Mivel akkor pont kánikula volt itthon egy rövid gatyában és egy pólóban voltam. A gépen aztán mondták, hogy Amszterdamban 18 fok van és felhős. Az itthoni időjárásra tekintettel leginkább csak nyári cuccokat vittem. Lehet meg kellett volna néznem, hogy milyen Hollandia éghajlata.. De már késő volt. Azért nem búslakodtam. Találkoztam Jellel, az apukájával, és Svennel, aki a Jelle haverja volt. Mind kabátban és hosszú gatyában. Jól néztem ki ott köztük rövidben. Aztán irány a camping, hisz hol is lehet jobban eltölteni egy igazi amszterdami hetet mint ott. Csupa fiatal egész Európából. Sátrakat fel, székeket és az asztalt ki, aztán hajrá. Ennek az egész utazásnak a célja természetesen a helyi nevezetességek, múzeumok, műemlékek megtekintése volt.. SE. Remélhetőleg nem olvassák ezt a szüleim, így nem is kell köntörfalaznom. Bár nyilván ők sem most jöttek le a falvédőről, és voltak már ott, szóval nem gondolták, hogy ezért megyek. Tisztában voltak mindennel. Aki ismeri apukámat, talán még azt is tudja, hogy szívesen csatlakozott volna hozzánk:D Mint azt mindenki tudja Amszterdam a hírnevét a coffeeshoppoknak és a red light districtnek köszönheti. Minek szépíteni, és külföldi szavakkal dobálózni? A fű és a szex fővárosa:D Az utóbbit gyorsan rövidre is zárnám, mivel Hall Pass hiányában ez nekem felejtős volt. Talán tényleg szeret a Niki:P :)
Viszont térjünk vissza az első dologhoz, amit az imént említettem. Már mikor állítottuk a sátrakat számtalanszor megcsapott minket a fű illata. És nem azért számtalanszor, mert annyira balfaszok voltunk, és nem tudtuk felállítani a sátrakat, hanem mert.. na jó, lehet h azért. 1 óra alatt azért összehoztuk. Ekkor még csak dél körül járt, szóval lassan bontani kellett az első sört, nehogy lemaradjunk. Fontos megemlítenem, hogy mivel hajnali 3kor indultunk tesómmal pestre én egy percet sem aludtam, így ekkor lassan már 24 órája talpon voltam. Időközben kisütött a nap, és elindultunk a belvárosba bicikliken. Kb. 10 perc alatt bent is voltunk, bicikliket gyorsan lekötöttük, aztán ebéd, még több sör és kis séta. Mellesleg Jelle mesélte, hogy nagyon oda kell figyelni a biciklikre, hiszen ott kb mindenki azzal jár, és gyakran a részeg túristák beledobálják a le nem kötött bicikliket a folyókba. Így a város minden évben ki szokta tisztítani a folyók alját, és kiszedik a bicikliket. Mennyire para:D Na de térjünk vissza a délutánhoz. A gyötrő fáradtság ellenére késztetést éreztem, hogy bemenjünk egy coffeeshopba. Ötletemet támogatta Jelle és Sven is, így betértünk a The Bulldog nevű helyre. Egy rövid „-hármat kérnénk. -tessék.” párbeszédet követően már az asztalnál is ültünk. Ekkor már több mint 24 órája ébren voltam, így mint utólag kiderült, nem volt egy jó ötlet ez az egész. Kis idő után éreztem, hogy valami nem stimmel, így inkább kimegyek kicsit levegőzni. Kiléptem, és durr le az ajtó mellé. Egy órás szieszta után ébredtem, úgy hogy Jelle és Sven is ott ülnek mellettem. Na meg egy kalapos srác, aki amúgy jó arc volt. Jelléék mondták, hogy párszor felébredtem, de csak megnéztem, hogy meg van-e meg a bátyám fényképezőgépe, amit mellesleg szerintem jobban szeret mint engem:D Kisebb összetűzésbe keveredtem még az utca túloldalán lévő folyóval, de úgy érzem, hogy én nyertem. Még fél óra pihenő után aztán felálltam, és indulás haza. A biciklizés mondjuk még egy szép történet volt. A sátor előtt aztán ismét mély álomba szenderültem a székemben. Egy óra pihi után valahogy a sátramba kerültem. Jelléék azt mondták, hogy felálltam, odasétáltam a sátorhoz, és be akartam menni úgy, hogy be volt húzva. Egy percnyi próbálkozás után aztán feltehetőleg konstatáltam, hogy valami nincs rendben, így kinyithattam és durr. A felsőtestem a sátorban volt, a lábaim nem. A srácok azért jól szórakoztak rajtam elmondásuk szerint. Kedvesek:D Ekkor mondjuk még csak este 8 volt. 10kor felkeltem megittam még 2 sört velük, aztán visszatértem álomvilágba. Másnap aztán frissen és üdén keltem, készen a 2. napra. Ám most meg is szakítanám a gondolatmenetet kicsit. Az első nap még így megvan, hogy mikor mi történt, hiszen mégiscsak az első nap volt. De a többi az úgy egybe folyt. És most senki se vonjon le következtetéseket, hogy miért folyik egybe az egész, mert nem:D Csak mert! Hasonlóak voltak a programok minden nap. Voltunk az északi tenger partján, ahol fociztunk kicsit a homokban, sokszor jártunk a belvárosba, és különböző pubokba, a Heineken és a Hertog Jan üvegek gyűltek a sátrunk mellett. Összeismerkedtünk egy kedves spanyol párral, Gabival és Miguellel, akik csak úgy utazgatnak a világban, és a kérdésre, hogy meddig lesznek Amszterdamban azt válaszolták, hogy még nem tudják. Ahogy alakul. Szerintem ez az igazi carpe diem. Na és persze említésre méltó még az is, hogy 1954 óta nem nem esett annyit Amszterdamban, mint egyik nap az ottlétünk alatt. Hogy ez most jó vagy rossz-e? Csak is hozzáállás kérdése. Hisz tulajdonképpen történelmi esemény részesi lettünk. Lassan viszont eljött a 16-a dél, amikor jöttek értünk a Jelle szülei, és vittek minket a reptérre, mivel ő jött vissza velem Magyarországra, és itt töltött 8 napot. A reptéren aztán búcsú Jelle szüleitől és Sventől. Ő mellesleg nagyon jó arc volt:) Becsekkolás és irány haza. Este 11re értünk Ferihegyre, és apa jött értünk. Vártunk rá kicsit, aztán felhívtam és mondta, hogy itt van. Elmagyaráztam, hogy mi hol vagyunk, és mint kiderült egymástól 10 méterre voltunk, csak én háttal álltam, és mivel rajtam volt a kint vett sapkám, ami ilyen mű raszta hajas, apa nem ismert fel:D
Szép kis 6 nap volt, jövőre ismétlés:D
