danci blogja

Néhány hónapja kapott szárnyra a hír. Eleinte persze mindenki pletykának tekintette, és a komolyság szikrája sem mutatkozott azokon, akik erről beszéltek. Mindenki úgy gondolta, hogy ilyen úgysem következhet be vele. Sem vele, sem pedig azzal a közösséggel, akikkel egy településen él. Mindenki kicsit naívan állt a dologhoz. Meglehet, hogy az előző évek történéseinek alapos kielemzéséből adódóan vélték úgy, hogy ez OTT nem történhet meg, de az is megeshet, hogy a folytonos fohászok miatt reménykedtek az emberek... nem tudni. Ám ahogy teltek a hetek-hónapok, egyre inkább körvonalazódtak a részletek, és egyre biztosabbá vált, hogy itt nemcsak pletykáról van szó, hanem valami tényleg készül. Egy összejövetel után aztán véglegessé vált minden. Kiderült, hogy 2011-ben a Leőwey 11.b Szegedre és Kistelekre megy osztálykirándulásra. A lakosokon először pánik tört ki, ami teljes mértékben érthető. Viszont rövidesen megpróbáltak megnyugodni, és felkészülni május 19-20-ra. Ma már tudjuk, hogy ez leginkább csak Szegednek sikerült, amely a gyönyörű lányokkal és a bor fesztivállal igyekzett lefegyverezni az osztályt. Ám Kisteleknek sokkal kisebb költségvetése volt, így ők ilyen dolgokat nem engedhettek meg magunknak. Ennek pedig meg is lette az ára. De ne siessünk ennyire előre.
A mai bejegyzés nemcsak az osztálykirándulásról fog szólni. Fontos, hogy rálátásotok legyen az előtte és utána történtekre, hogy a végén majd mind meg tudjatok fogalmazni egy-egy helytálló tanulságot. Így pedig elmondhatom, hogy az írásom részben tanító jellegű.:)
Május 18-át írtunk. Egy kellemes tavaszi szerda estén kint ültem a teraszon, és pont nekiláttam a blogolásnak. Tudtam, hogy korán le kell majd feküdnöm, hiszen másnap indulok osztálykirándulásra, és ott úgy sem fogunk túl sokat aludni. Ám este 10 körül csörög a telefonom. Bátyám barátnője hívott, hogy montéban vannak, és hogy nincs-e kedvem csatlakozni hozzájuk. Egy rövid "-nem tudok, holnap korán kelek. -nembaj, gyere! -oké, indulok" párbeszédet követően felpattantam paripámra, és nekivágtam az éjszakának. Néhány órával később aztán kiderült, hogy nem volt túl szerencsés választás a bicikli. Ám most még csak fél11-et írunk. Járművem szakszerű rögzítése után beléptem montéba, és köszöntem a jelenlévő ismerősöknek. Mivel ezen a helyen általában az emberek isznak, én sem szerettem volna különcködni, így igyekeztem megfelelni az adott társaság elvárásrendszerének. Bő 2 óra alatt sikerült is elérnem egy olyan állapotot, ahol lassan már mindenen nevettem. Ez amúgy a lehető legjobb stádium szerintem. Hajnali 1 óra magasságában elköszöntem, mivel azért mégis kéne aludni is. Ám ekkor szembesültem azzal, hogy az imént említett "stádium" nemcsak az a kellemes hatása van, hogy mindenen jól szórakozok. Van egy negatív hatása is: az egyensúly problémák. Bár az, hogy ez éppen negatív vagy pozitív hatás-e, végül is nézőpont kérdése. A kívülállók nagyon jókat tudnak nevetni ezen. Viszont én a biciklin az életben maradásért harcoltam, így nekem határozottan negatív volt. Ügyletem arra, hogy kis elkerülő utakon menjek hazafelé, hiszen nem szerettem volna konfrontálódni a hatóságokkal.Végül is épségben haza jutottam, csak másnap vettem észre a lábamon egy sebet, ami este még nem volt ott(vagy csak nem tűnt fel). Viszont magamhoz kellett térnem hajnali fél6kor, mivel a Mátét hozta be a testvére Harkányból, és mivel régi kertváros útba esik a város felé, engem is felvettek. 7kor itt is voltak, és ahogy azt előtte lévő nap megbeszéltük, megálltunk a Színház téren, mivel corsoban mindenképp szerettünk volna inni egy kis bort. Miután ezt megtörtént, visszamentünk a kocsihoz, és irány a barbakán. 8 óra előtt pár perccel oda is értünk. Szóval szuperül ki volt számítva minden. Leghátsó sorba behuppantunk, és indulás. Nem is kellett sokat várni, és fel is csendült az első doboz kinyitásából adódó mesebeli hang. Ezt aztán sorra követték társai. Mondanom sem kell, hamar meglett egy alaphangulat. Csaba és Máté szájából csak úgy repkedtek az aranyköpések. Mint például: "muszáj kinyitom, mert az sör szelleme kikivánkozik" vagy "ebből a pálinkból csak úgy szökik az alkohol". Lassan elértünk Ópusztaszerre, ahol a megtekintettük a Feszty-körképet, meg pihentünk. Utána átcsúsztunk Szegedre, ahol elfogyasztottuk a vacsoránkat, aztán volt egy óra szabad program. Ezalatt az egy óra alatt folytattuk amit már reggel elkezdtünk. Majd ráleltünk a már említett bor fesztiválra. Gyorsan megemlíteném, hogy személy szerint én beleszerettem Szegedbe. Egyrészt nagyon szép, más részt még csütörtök este is hatalmas élet volt, illetve gyönyörű hölgyeket láttunk minden percben. Gerivel nem is tudtuk már a végén, hogy merre nézzünk. Aztán megláttuk Ő-t. Hát igen, az ahaaa.. meg se próbálom leírni. Gerivel több mint fél óráig próbáltuk valahogy leírni, de nem lehetett! Ő volt a katarzis. A szabadprogramot követően visszaszáltunk Robi bácsi buszára(mellesleg Robi bácsi nagyon jó arc volt) és elmentünk Kistelekre. Miután bevettük a kistelki kollékium 3. emeletét, lecuccoltunk,  megkerestük a hűtőt, és nosza.. elkezdtük az estét. Elég erős esténk volt, ez kétségtelen. A videók és képek tökéletesen bemutatták másnap, hogy milyen volt a hangulatunk az este. A gondnok néni valamikor 2 körül elköldött minket a bús p****ba, egy szerencsétlen incidenst követően. Mondjuk szerintem kicsit elkésett vele. Másnap reggel felébredtünk, majd bő 5 perc után, mikor már kezdtünk látni, szembesültünk a szobánkkal.. hát az azért nem volt gyenge. Ezután pedig szembesültem az arcommal a tükörben.. hát az se volt gyenge. Amilyen gyorsan csak tudtunk összepakoltunk, és távoztunk, mielőtt a gondnok néni megnézné a szobát. Buszunk meg sem állt a Szegedi Vadasparkig. Itt gyorsan körülnéztünk, nevettünk kb. 5 percig egy fülyesbaglyon, aminek nagyon vicces feje volt, majd láttunk egy vadmacskát, ami szerintünk agy sima házimacska volt. Hát van ez így. A gazdasági válság az állatkerteket sem kíméli. Rövidesen viszont találtunk egy fantaszztikus padot, ahol a következő 2 órát töltöttük. Itt tulajdonképpen csak ültünk, és néztünk előre, vagy próbáltunk pihenni kicsit, hiszen a másnap gyötört minket. Volt is egy kb. 5 éves kislány, aki az anyukájával sétált arra felé, és amint meglátott minket annyit mondott: "itt a hullapad". Laza 3 szóval becinkelt minket, majd szépen továbbállt. Amint leesett nekünk, hogy mit is mondott felkaptuk a fejünket, és csak azt láttuk, hogy az anyukája néz ránk, és próbálja visszatartani a nevetését. Mi igyekeztünk jelezni neki, hogy ez igazán nem szükséges, és elkezdtünk szakadni. 2 órával és másfél liter vízzel később elindultunk ebédelni, majd nyomás haza. A buszon akármennyire fáradt voltam szinte semmit nem tudtam aludni, mivel hátra véletlenül sem tévedd egy-két kósza friss levegő. Lényegében nagyon jól sikerült szerintem ez az osztálykirándulás, bár feltehetőleg több leőweys osztály nem mehet majd abba a koleszba.
Amint hazaértem, gyorsan rendbe szedte magam és lassan már pont dőltem volna be az ágyamba, amikor is hívott a Bazsi, hogy van-e kedvem inni egy sört. Erre most mit mondhat az ember?! Persze! Mondtam neki, hogy menjünk át a lakásba, aztán itt kiülünk a teraszra és dumálunk egyet. Amint odaértem láttam, hogy a Bazsi már a szomszédok teraszán fröccsözget. Mondták nekem is, hogy tegyem le a biciklit és menjek fel. Adrival és Vicával dumáltunk egy jót, közben fröccs meg sör, aztán ismét olyan hangulatba kerültem, hogy muszáj volt bemennem a városba. Ezen szerencsére a Bazsi is rajta volt, az Adri meg úgy is ment be. Mivel a lakásunk csak 5 percre van a házunktól, gyorsan hazaugrottam átöltözni, és a buszmegállóban találkoztam velük. Árkádnál elköszöntün az Adritól, és elmentünk globeba. Itt fröccsözgettünk még kicsit, aztán éreztem, hogy akármilyen jó is a hangulatom, sajnos az elmúlt 2 nap eseményei miatt igencsak fáradt vagyok. Így 10 után nem sokkal eljöttünk. Ő ment a barátnőjéhez, én meg jöttem haza.
A 4. estémet tényleg pihenéssel szerettem volna tölteni. Kicsit találkoztam este a Nikivel, de éjszakázást nem terveztem. Viszont a Geri hívott, hogy lesz nála egy kis borozgatás. Na erre megint mit mondhat az ember?! JÓÓÓÓ! Oda is értem fél11-re. Itt volt Geri, Milán és Paga. Egyszer csak elfogyott a bor. Tudtuk, hogy sürgősen orvosolni kell ezt a problémát valahogy. Mikor éppen el szerettünk volna indulni boltba, valakinek eszébe jutott, hogy úgyis olyan jó idő van, menjünk alsógatyában(na meg persze póló, pulcs). Mivel azért már jól éreztük magunkat, el is indultunk. Reméltük, hogy nincs messze a bolt. Ám gyorsan kiderült, hogy a leközelebbi bolt, ami nyitva van, az Király utcában lesz. Be is fordultunk Király utcába, ám itt szembe találkoztunk egy rendőrautóval. Aztán egy hajléktalannal elkezdett beszélgetni a Paga, és ez a bácsi pont köztünk és a rendőrautó között állt, így nem láttak nagyon minket és továbbhaladtak. Ekkor tudtuk, hogy így még sem kéne végigsétálni a főutcán, és visszamentünk Ágoston térre, mivel a Geri itt lakik. Amint a bejárathoz értünk, szembetalálkoztunk Geri édesapjával. Ő hamar konstatálta, hogy elég hiányos az öltözékünk. Megkérdezte szigorú tekintettel, hogy: "Miért nincs rajtatok hosszú nadrág?" Erre a Geri teljesen természetesen annyit választolt, hogy "Itt hagytuk őket, és a Király utcában tűnt csak fel.." Ekkor a Geri apukája mosolygott egyet, mi meg bementünk a házba és mi is elkezdtünk szaakadni a röhögéstől. Ám a bor problémát még mindig nem oldottuk meg, így visszaindultunk a bolt felé, most már nadrágban. Rajtam úrra lett az éhség, és láttam 4 db pogácsát, amit nagyon megkívántam. A pultos mondta, hogy ha legyőzöm kő-papír-ollóban, elvihetem ingyen. Ollóval diadalmaskodtam, és bezsebeltem a zsákmányt. Mondjuk nem volt frissnek mondható, de életet mentett. Aztán még vissza Geriékhez kicsit, majd 2 körül haza.
Így telt tehát ez a 4 nap. Remélem valamilyen tanulságot mindenkinek sikerül(t) levonnia:)