Nah hát a ma este se olyan volt, mint azt előre elterveztem. De mind1, ezt is át kell élni...párszor. Először is apa elvitt minket a Kulcsár Petihez(bátyám egyik legjobb barátjához)mert ő tartott bulit. Köszöntem aznak akik ott voltak, aztán elléptem szitre. Ott tal pár emberkével. Akik egytől eggyik jó arcok meg minden;) Ezek után mentünk erre arra. Na meg a Color elé. De CSAK elé!:D Aztán go Monte Cristo. Ez volt az első elég ,,aranyos,, dolog az este folymán. Szóval lényeg a lényeg, beültünk és rendeltünk. Ki is hozták, és akkor valaki felvetette, hogy menjünk máshova. Hát akkor ti meg B*****TOK meg:) Már elnézést:D De mondtam hogy ok, menjünk, csak még megiszom, 3 perc. Mondják ok, de ők megvárnak kint(már ez egy rohadt rendes dolog volt de lényegtelen) Mikor végeztem, elköszöntem és kimentem. Sehol senki. Felhívom egyikőjüket, hogy ez most úgy mégis mi akar lenni? Erre közli velem, hogy előrementek... Most erre mégis mit mondtam volna. Hákb annyit, hogy akkor ********* na cső! Fúúú, ez a dolog azért eléggé szarul esett. Elkezdtem visszasétálni a Petiékhez. Mikor visszaértem bátyám sehol. Na mégjobb:D De azért leültem a közéjük, megismerkedtem a többi sráccal, meg minden. De itt meg leemóztak a hajam miatt. Köszi utólag is;):D Aztán a Dobokai Mátével visszasétáltunk Montéba, mert mint kiderült a Bence időközben odament. Ott volt a Napsival. Aztán lassan elment a Máté, majd a Napsi is. Maradtunk ketten Bencével. Vele beszélgettem erről arról. Jó volt végre beszélni vele kicsit:) Aztán benézett a Peti is:D Tőle is elköszöntünk, aztán zúztunk haza taxival. Illetve ő a Nadinhoz ment, én meg jöttem haza. Ennyit a máról...hát mint azt előre mondtam, nem volt életem legjobb estéje, de azért ha jól végiggondolom, lehetett volna rosszabb is;):D
De most jöhet a Pogány! Ez az egész egy pénteki délután kezdődött. Pontosan 2008.Okt.10-én:D Megbeszéltük előre, hogy kimegyünk a Fazekas Tomiék pogányi nyaralójába megünnepleni...a...izé...hát, hogy túléltünk egy hónapot a gimibe:D Mégis csak kellett valami indok:) És ez tökéletes volt. Találkoztunk Szent István téren, és anyukám kivitt minket Tescoba, mert nekünk kellett ,,kaja meg üdítő,,:D Jah valószínű..:D Megköszötem neki, hogy 5-ünket kihozott, aztán pussz pussz, és már csak mi voltunk ott:D Itt kezdődtek a kihívások. Először is kellett szerválnunk egy kocsit, de senkinél se volt apró. Nyugi, azért megoldottuk:D Aztán jött a második gond...MIT VEGYÜNK?! Legyen elég annyi, hogy a bevásárlókocsi tele volt, és nem vettünk valami sok kaját, meg üdítőt:) Ezt mindenki értse úgy, ahogy éppen akarja;):D És most jött az, hogy el kellett valahogy vinnünk azt a 8 vagy 10 zacskónyi...,,ételt és italt,, szitre. Mert ott találkozunk még további 3 emberrel. És akkor most el is mondanám ennek az estének a ,,túlélőit,,: Fazi, Dávcsó, Zsömle:)<--Máté, Füli, Zoli, Ricsi, L(ő kérte, hogy csak ennyit írjak:D) és én. De visszatérve a cipekedésre. Hát egy biztos, a buszon elég érdekesen néztek ránk:D És ugyan úgy sziten:D De ott inkább csak röhögött mindenki, hogy mekkora hülyék vagyunk...de ezt eddig is tudtuk;):D Majd lementünk paraszthoz. Itt is volt egy kis incidens valami emberkével. Nah ja, hát az vicces volt...:D Meg a buszút, ahol összetalálkoztuk még kedves osztálytársammal: Kiss Mátéval és pár haverjával. No meg a Szasszal, aki rendkívül fontos volt számunkra, mert olyan sötét volt, hogy nem tudtuk, hogy hol kell leszálni, de mivel ő nap mint nap arra megy, tudta:) Utólag is köszcsi;)(K) Majd ugye leszálltunk, elköszöntünk a Szassztól, és indultunk a ház felé, ahol legutóbb nyáron voltunk(legalábbis én) Ebban a hidegben lesétálni azt a hosszú utat azzal a sok cuccal... hát kellő képpen elfáradtunk. De megérte! Egy percig sem kételkedtünk benne!:D Kipakoltunk, csináltunk azért valami kaját, abból ami volt, aztán meg lekempeltük az asztalhoz. Tankcsapdát be, hangerőt maxra, előkerültek a nem sokkal korábban vásárolt dolgok, meg lassan a vizipipám is:D Aztán telt-múlt az idő...van akinek gyorsabban, van akinek lassabban, van aki meg nem tudja(nem emlékszik), hogy milyen gyorsan...:D:D Azért az alvás se volt gyenge...:D Ahogy hallottam voltak vicces dolgok... A reggeli pakolást ,,sajnos,, átaludtam:D Aztán rendeltünk Pogányba pizzát, de mielőtt megékezett volna, odaért a Tomi apja(akire mellesleg egyáltálán nem számítottunk:D) De az volt a vicces, hogy mi kint ültünk, és bent a konyhában meg ott volt még jó pár olyan doboz, ami arany színű folyadékot rejt:D És a pincében is volt még pár üveg olyan dolog, ami b betűvel kezdődik r betű a vége és a közepén van még egy o is:D:D De a legjobb az volt, hogy így a Jani(Tomi apja) bement a konyhábva és valami hasonlót mondott: Hát azért ez nem gyenge. Erre a Tomi: Akkor még nem voltál a pincében:D Hát ez nagon nagy volt:D Lassan megjött a pizza is, azt megettük és a Jani haza hozott minket. Mert már csak 4en voltunk ott a végén, mert a Füli még éjszaka elment, a Dávcsó, a Zoli, és az L pedig reggel mentek el busszal. Tény, hogy most sokáig nem írtam, de ezzel szerintem pótoltam pár dolgot. És ugyancsak tény, hogy az a pogányi este...hát...felejthetetlen:D (van akinek felejthető, mert meg se maradt):D Na jó, nem ám... 1 szó mint száz, köszi Tomi a bulit, nagyon nagy volt;)
